Ez Dr. Eva Ehmoser története, aki biológus, és molekuláris (nano) szempontból a bioműanyagokra specializálódott. Pályafutása változatos volt, és világszerte számos rangos intézményben dolgozott. Dr. Eva Ehmoser a Szintetikus Bioarchitektúrák Intézetében végzett munkája a természetes anyagok alkalmazhatóságának vizsgálatára, a nanoanyagok kockázatainak felmérésére, valamint a molekuláris eszközkészletek diagnosztikai és terápiás célokra történő kifejlesztésére összpontosít. Ebben az interjúban Dr. Eva Ehmoser kifejti, milyen szenvedélyesen keresi a megoldásokat az összetett kihívásokra, és megmutatja, hogy elképzeléseit kézzelfogható innovációvá kívánja alakítani, valamint elmagyarázza, hogy női tudósként és innovátorként milyen kihívásokkal kellett szembenéznie.

• Mesélne magáról és a hátteréről?

Végzettségem szerint biológus vagyok, és a molekuláris (nano) szemszögből a bioanyagok területén lettem szakember. A karrierem hosszú és kanyargós út volt: A Hannoveri Egyetemről a mainzi Max Planck polimerkémiai intézeten keresztül Münchenbe, az MPI für Biochemistry-hez, majd Tokióba, Japánba a RIKEN intézethez, Szingapúrba az IMRE@ASTAR-hoz, végül pedig Bécsbe jöttem, amikor a BOKU Egyetem nano biotechnológiai szakára hívtak. Megalapítottam a Szintetikus Bioarchitektúrák Intézetét (SyBIO), ahol természetes anyagokat vizsgálunkalkalmazhatóságuk szempontjából, kockázatértékelést végzünk a nanoanyagokról és biomérnöki munkát végzünk diagnosztikai vagy terápiás célúmolekuláris eszközkészletekhez.

• Mi motiválta, hogy innovátor legyen?

Szeretem a megoldásokat! Életem során nagyon sokszor szembesültem olyan kérdésekkel, amelyekre a hátteremnek köszönhetően tudtam a választ. Az elmúlt években visszanyertem az erőt, hogy leírjam az ötleteimet, szabadalmak formájában. Tulajdonképpen mindig is újító voltam, de nem tudtam, hol alkalmazzam az újításaimat. Eljött az életemben az az idő, amikor már nem érdekelt, hogy egyetemi tanárként mit várnak el tőlem, pl. adminisztratív munkát, oktatást és pályázatírást. Csak azzal kezdtem foglalkozni, amiben igazán jó voltam: ötletekkel előállni. És éppen a megfelelő időben az életben rátaláltam a BOKU-ra, amely valóban egy nagyon alkalmazott egyetem. Az elmúlt években nagyon jó környezet lett számomra, a kutatásaim és a találmányaim számára!

• Hogyan illeszkedik a szellemi tulajdon (IP) az Ön céljaihoz és célkitűzéseihez?

Tökéletesen! Nagyon rajongok a Humboldt-elvért! És tessék: a szellemi tulajdon (IP) fejlesztése egy összetett folyamat, és tökéletesen illeszkedik a kutatásközpontú oktatás gondolatához. Gondoljon az IP-adatbázisokra, mint egy hatalmas oktatási erőforrásra! Mindenki számára elérhető, akinek van internet-hozzáférése vagy étele, hogy elsétáljon a szabadalmi hivatalok könyvtárai mellett. Biztos vagyok benne, hogy az IP a tudás és az inspiráció nagyszerű forrása, és a jelentőségét még mindig eléggé alábecsülik.

• Milyen szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik? Hogyan tudta meg, hogy mi a szellemi tulajdon és mit kell tennie a vállalkozás(ok)/márka védelméhez?

Az IP-jogosultságaim az oltóanyag-fejlesztéshez használt polimerszómához kapcsolódnak, kettő pedig a membránfehérje szintézishez és beillesztéshez. Azt hiszem, hogy összesen hat szabadalom van (korábbi) nevem Eva Sinner néven. És most két bejelentésem van : egy "új rovarriasztó készítmény", amelyet megpróbálok saját vállalkozássá alakítani, és egy fogászati implantátummal (anyaggal) kapcsolatos szabadalom, amelyért még mindig a BOKU felel.

• Női tudósként és innovátorként szembesültél-e valamilyen különleges kihívással?

Nos, azt hiszem,többet kellett küzdenem az elismerésért, amit végül is eléggé több elismerést kaptam, mint sok férfi kollégám. Sok évembe telt, hogy önálló státuszt alakítsak ki anélkül, hogy az erőforrások szempontjából "megszorongatható" lettem volna. A férfi kollégák, sőt barátok természetes gondolkodásmódja, hogy elhanyagolják a tudományos teljesítmény minőségét és eredetiségét. Különösen akkor, ha domináns kollégákkal találkozol, akik a releváns döntésekben túlerőben vannak. Azt is megtanultam, hogy a legtöbb (még a nemhez nem kapcsolódó) viselkedés nem szándékos, de negatívan hat a gondolkodásmódodra és a kreativitásodra, és természetesen nem kívánatos módon változtatja meg a környezetedet. Az évekig tartó folyamatos küzdelem után megtanultam különböző válaszlehetőségeket. A barátság és a szakmai coaching az, ami megmentette az egészségemet és azt a képességemet, hogy túléljem az igazán nehéz időket. És még mindig, nőként (főiskolai tanárként), annak ellenére, hogy férfi környezetben vagyok elmerülve, a helyzetemet meglehetősen biztonságosnak és kényelmesnek minősíteném.

• Ön szerint mi a legjobb módja a női vállalkozók és innovátorok megerősítésének és bátorításának?

A lemondástól a remény felé terelni őket, és tudatosítani bennük a képességeiket. Emellett gondoskodnunk kell arról, hogy élvezzék! Nagyon fontos, hogy ne a "sajnálat sarkából" cselekedjünk, hanem inkább fogadjuk el a lehetőséget, hogy néha más gondolkodásmódot alkalmazzunk a problémákra. Hinni a saját erősségeinkben és kompetenciáinkban olyan nagyszerű és erőteljes érzés. Nem szabad valami "második legjobb emberré" válnunk, hanem ehelyett élveznünk kell az emberi lények különbözőségét és sokszínűségét, és humanista szemléletet kell alkalmaznunk magunkra és nagyra becsült kollégáinkra. Végül is a tudományról van szó, és lényegében a megoldások és válaszok megtalálásáról! Remélem, hogy hamarosan nem lesz szükségünk a nőket támogató törvényekre és kvótákra. Annyira remélem, hogy évtizedes küzdelem után már csak "normalitás" és "természetesség" kell ahhoz, hogy emberként tisztelettudóan tudjunk együtt dolgozni és élni.

• Milyen tanácsot adna más feltörekvő női vállalkozóknak és tudósoknak, hogy sikerrel járjanak, akár az üzleti életben, akár a tudományban (vagy mindkettőben)?

A készségek és kompetenciák fejlesztése kulcsfontosságú. Ha valaki pályát kezd, és sikerrel jár, majd utána kompetenciákat kell utánoznia, az a legrosszabb dolog, ami történhet. 'A rosszban nincs igazi élet!' - ez egy kijelentés - gondolom, Janis Joplintól származik. És ez a kijelentés annyira igaz! Azt kívánom, hogy mindenki legyen valódi és őszinte a saját képességeivel, és legyen büszke rájuk. Aztán, ha tisztában vagy a saját képességeiddel és hiszel bennük, akkor idővel barátként tudsz támogatást nyújtani és kapni, és életre szóló barátságokat tudsz fenntartani. Ha aza célod, hogy "nagyot játssz", a szilárd alapok megléte kulcsfontosságú, és ez azt jelenti, hogy a lehető legjobbanösszpontosítasz és elsajátítod a tudást .