Ha Perpignan (Franciaország) jut eszébe, azonnal a lenyűgöző ékszerek jutnak eszébe, amelyek a kiválóság jól megalapozott hagyományainak eredményei. Hasonlóképpen, amikor Solingenbe (Németország) utazik, és meglátja a helyi boltokban kiállított híres evőeszközöket, hamarosan rájön, hogy ezek a tárgyak évszázados kézműves mesterséget testesítenek meg.
Azt talán nem tudja, hogy más kézműves és ipari termékekhez hasonlóan a Garnet de Perpignan (ékszerek) és a Schneidwaren aus Solingen (evőeszközök) is földrajzi árujelzők ("G.I.").
A földrajzi árujelzők a szellemi tulajdon ("IP") egy különleges fajtája, amely a meghatározott földrajzi eredetű és a származási helynek köszönhetően bizonyos hírnévvel vagy tulajdonságokkal rendelkező termékek nevét védi. A földrajzi jelzéssel védett elnevezés használata az adott területről származó termelők számára van fenntartva, akik meghatározott szabályok és szabványok szerint állítják elő az adott terméket. Ez azt jelenti, hogy például egy Perpignan területén kívül működő gránát ékszergyártó nem használhatja termékeihez a "Garnet de Perpignan" elnevezést. Valószínűleg az ilyen termékeket - azon túl, hogy nem Perpignanban gyártják - a perpignani ékszerészek által követett szabályoktól eltérő szabályok szerint fogják gyártani.
Hogyan védik ma a kézműves és ipari termékeket földrajzi jelzésként
Európában kezdetben a földrajzi jelzések oltalma a mezőgazdasági termékekre, köztük az élelmiszerekre, borokra és szeszes italokra összpontosított. Az Európai Unió ("EU") kiterjedt jogszabályokkal rendelkezik a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, borok és szeszes italok oltalmával kapcsolatban. Az olyan nevek, mint a Hånnlamb (a svédországi Gotland területéről származó bárányhús) és a Beurre d'Ardenne (vaj a belgiumi Ardennekből) példák bejegyzett mezőgazdasági eredetmegjelölésekre az EU-ban.
De mi történik akkor, ha a védendő nevek kézműves és ipari termékek nevei? Jelenleg az olyan termékek nevei, mint a kések és evőeszközök, ékszerek, bútorok, porcelán és kerámia, valamint a csipke, a nemzeti joggal összhangban az egyes uniós országokban földrajzi jelzésként oltalom alatt állhatnak.
Azt követően, hogy egy bíróság közismerten elutasította Laguiole városának a "LAGUIOLE" védjegyként történő bejegyzésének megakadályozását, Franciaország 2014-ben törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a kézműves és ipari termékek oltalmát a nemzeti szellemi tulajdonjogok hivatalának (INPI) által kezelt akkreditációs eljárás révén. E törvény eredményeképpen Franciaországban már számos kézműves és ipari földrajzi árujelzőt jegyeztek be, elsőként a Siège de Liffol (székek, 2016-ban jegyezték be), a Granit de Bretagne (gránit, 2017-ben jegyezték be) és a Limoges Porcelain (porcelán, szintén 2017-ben jegyezték be).
Mi történik az EU-ban?
Míg más országokban a francia rendszerhez hasonló rendszerek vannak érvényben, az elérhető védelem jelentősen eltér az EU-ban, és jelenleg nincs olyan jogszabályi keret, amely kifejezetten a kézműves és ipari eredetmegjelöléseket védi uniós szinten.
Az Európai Bizottság 2011 óta vizsgálja a földrajzi árujelzők oltalmának kiterjesztésének lehetőségét, hogy az a mezőgazdasági, kézműves és ipari termékekre is kiterjedjen. A kézműves és ipari eredetmegjelölések uniós rendszeréről szóló vita az elmúlt években felerősödött. Ennek oka az is, hogy a földrajzi jelzések nem csupán "jogok". Olyan eszközök, amelyek biztosítják a helyi termelés gazdasági életképességét. Ezek a jogok erősítik a kapcsolatot egy termék és más helyi tevékenységek között, például a kulturális tevékenységek, az idegenforgalom és a művészet előmozdításában.
Az Európai Bizottság által 2020-ban megrendelt tanulmány kimutatta, hogy a kézműves és ipari eredetmegjelölések védelme összességében mind a fogyasztók, mind a termelők számára előnyös lenne, miközben a regionális fejlődést is támogatná. Egyértelmű, hogy a földrajzi jelzések támogathatják a fenntarthatósági célokat és hozzájárulhatnak a kulturális örökség további védelméhez. Ebben az értelemben hozzájárulhatnak a körforgásos gazdaság célkitűzéseinek kitűzéséhez is, amelyek számos uniós szakpolitika középpontjában állnak.
A jövő
A felmérésekből kiderül, hogy - a COVID-19 járvány következtében is - az európai fogyasztókat egyre inkább foglalkoztatja a fenntarthatóság és a "zöldebb" választások, valamint a helyi vállalkozások támogatásának fontossága. A kézműves és ipari eredetmegjelölések védelme mindebben szerepet játszhat. Emellett a különböző uniós országok eltérő megközelítései súrlódásokat okozhatnak az EU belső piacának működésében. Mindkét szempont támogathatja a még intenzívebb vitát egy olyan uniós keretrendszer bevezetéséről, amely földrajzi jelzésként nemcsak a mezőgazdasági termékeket, hanem a kézműves és ipari termékeket is védi.
Az Európai Bizottság bejelentette, hogy 2020-ban jogszabályjavaslatot tehet a földrajzi kötődésű kézműves és ipari termékek uniós szintű oltalmának bevezetésére. A közelmúltban egy jogalkotási javaslat került bemutatásra.
Hogyan néz ki tehát a kézműves és ipari termékek jövője? Valószínű, hogy az EU részéről nagyobb lesz a részvétel, és uniós szinten külön jogszabályi keretet kapnak majd a földrajzi jelzésként való védelmükre. Maradjanak velünk!
Eleonora Rosati olasz szakjogász, aki szerzői jog, védjegyek, divat és internetjog területén szerzett tapasztalattal rendelkezik. Dr. Eleonora Rosati a szellemi tulajdonjog (IP) rendes professzora, a Szellemi Tulajdonjogi és Piacjogi Intézet (IFIM) igazgatója, valamint a Stockholmi Egyetem európai szellemi tulajdonjog LLM képzésének társigazgatója. Emellett a Bird & Bird ügyvédje, és számos cikk és könyv szerzője a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekben.
Ez a cikk először a Alicante News szeptemberi számában jelent meg.
.